Közeleg a pünkösd és ilyenkor óhatatlanul eszünkbe jut milyen csodálatos dolog történt, akkor ott Jeruzsálemben. Isten Szentlelke által több ezer ember tért meg. Sokan úgy gondolunk Isten csodáira, mint amik egy régen megírt könyv lapjain vannak csupán. Egykor régen megtörténtek, viszont manapság már nem. Pedig, de….! Isten Szentlelke most is köztünk van, és amikor egy-egy ember megtér, és Isten felé fordul, akkor kézzelfogható jelét is tapasztalhatjuk. Vagy amikor látjuk gyermekeink szemében felragyogni a hit fényét. Isten nem hagyott magunkra és nem csak a Szentírás lapjain olvashatjuk a csodáit, hanem átélhetjük magunk is a mindennapi életünkben. Az ember a hit útján hosszú utat tesz meg. Közben meg kell tapasztalnia milyen is lassan lemondani önmagáról és teljes életének vezetését átadnia Istennek. Talán a legnehezebb út ez életünkben. Az ember sok mindent megtapasztalhat közben. Egy szomorúsággal teli időszakomban olvastam egy könyvben, hogy Isten sokszor nem színes csomagolópapírban nyújtja át nekünk a legnagyobb ajándékát. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az ember szívesen és örömmel telve bont ki egy fekete csomagolópapírban átadott ajándékot, amelyben a fájdalom, a kín, a bánat és a keserűség lapul. Én sem szívesen bontottam ki az enyémet, mégis azt kell mondanom, ez olyan ajándék lett a számomra, amit soha nem cserélnék már el azokra a színes ajándékokra. Megismertem általa mit jelent az alázatosság, mikor az ember próbálja a fájdalmát kitépni a szívéből, mégis azt tudja mondani fejet hajtva: „Köszönöm Uram, amit adtál nekem és ezt alázattal fogadom!” Megismertem általa mily nagy hálával tartozom Atyánknak magáért az életemért. Azért, hogy reggel felkelhetek és egy újabb és újabb napot kapok ezen a Földön. Megtanultam, hogy ne önmagam lássam szüntelen, hanem Istent és a belőle fakadó minden jót, ami körül vesz. Mikor a hit útján eljutottam ideáig, megtapasztalhattam a Szentlélek érintését. Istentől leírhatatlan szeretetet kaptam, ami csordultig töltötte a lelkem. Ez az a szeretet, ami engem életem végéig elkísér és Isten alázatos szolgájává tett örök időre és azon túl is… Van egy régi kis mese egy gyermekről, aki elindult a templomba esőért imádkozni. Ő volt az egyetlen, aki vitt magával esernyőt az egész gyülekezetéből. Ő volt az egyetlen, akinek olyan erős volt a hite, hogy nem kételkedett az imádság erejében. Mi se kételkedjük hát, váljunk azzá a gyermekké, aki teljes mértékben és kétségek nélkül az ő Mennyei Atyjára bízza magát és akkor megtapasztalhatjuk, hogy Isten Szentlelke nem csak egy könyv lapjain tevékenykedik, nem csak ott létezik, hanem közöttünk van most is.
Kép: bilgrimage.blogspot



