Hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten! (Zak 8, 23)
Szeretnék néhány gondolatot megosztani veletek pünkösd előtt.
Az egyházi év szerint húsvétot követő negyvenedik és pünkösdöt megelőző tizedik napon, az ünnepeink sorában gyakran elfeledett áldozócsütörtökön a bibliai híradás szerint Jézus felment a mennybe. Erről az eseményről református hitvallási irataink kiemelt fontossággal tanítanak. Oda ment tehát Jézus, ahonnan karácsonykor jött. Felemelkedett az égbe, azaz emberi természete szerint Atyjához távozott. Ezáltal az Atya és Fiú egysége a mennyben valósággá vált ismét. Hamarosan a Szentlelket küldte a Fiú vigasztalóul ígérete szerint a Földre.
Ezekből az összefüggésekből értette meg és pillanthatott bele az anyaszentegyház a Szentháromság titkába. Abba a titokba, hogy az élő Isten Atyánk, aki elküldte értünk a Fiát és kibocsátotta Szentlelkét. (Dr. Fodor Ferenc)
A közelmúltban 10. alkalommal megrendezett Magyar Református Egység Napja óta jutott eszembe a következő néhány felvetés a két ünnepnap kapcsán. Továbbá mivel fontosnak tartom, de sokszor hiányolom az egységet és összetartozást egyháztagként református egyházunkban is, több gyülekezetben a hívek soraiban, a gyülekezetek, egyházi intézmények és testületek között.
Óriási erőt jelent, jelenthet egymásra támaszkodni, mindennapi nehézségek idején, konkrét és átvitt értelemben egyaránt pl. Az említett Egység Napján, a koranyári kánikulában egymásba kapaszkodva mentek sokan, egy másik résztvevőre támaszkodva vagy az általa hozott székre leülve jutottunk át fáradtságon, rosszulléten. Palackos vizet osztottak a szervezők vagy éppen mi adtunk egymásnak, meghívtuk egymást fagyizni. Egymás támaszaivá így válhatunk sokszor emberi erőn felül és ezzel reménységem szerint az Úristen nagy nevét magasztaljuk végső soron. Erre jó példa volt a rengeteg embert megmozgató említett rendezvény. A szokásos szombati életét élő nagyváros főterén és a sétálóutcáján, mozgó villamosok és a hullámzó tömeg között kellett megtartani a rendet a minden létező irányba sétálgató sokadalomban. Amikor a tér túlsó végéről elindultunk a Nagytemplom felé, nehéz volt, hogy ne sodorjanak magukkal a szembejövők. Az utóbbi években még nagyobb erők mozdulnak meg, amikor teljesen más kultúrából érkező, más vallási és etnikai csoporthoz tartozó személyek tömegesen jöttek határokat, szabályokat, utakat és a helyi lakosokat teljesen figyelmen kívül hagyva az európai országokba. Jézus békésen, de mégis hatalommal áldásra tárta a kezét, miközben a mennybe emelkedett. Ő adhat, tőle várhatunk valóságos és valódi erőt minden helyzetben.
De hangsúlyozni szeretném, hogy Jézus többek között tiszteletet tanúsított az Atya iránt, tiszteletet, elfogadást és megértést az egyes ember irányába. A szerető Isten sohasem utasította el a hozzá bizalommal és alázattal forduló gyermekeit. Minthogy áldozócsütörtök napján Jézus és az Atya egysége, rá hamarosan a Szentlélekkel együtt a Szentháromság egysége kijelentetett nekünk, ennek példáján az Egység Napján újra megerősítették több felszólalásban, az igehirdetésben is az egyházi intézmények és tagjai valódi összefogásának, teljesebb egységre lépésének igényét.
A Szentlélek nélküli egységtörekvés olyan, mint a Bábel tornyának építése. A zűrzavar és a széthullás örök példája. A Szentlélek képes arra, hogy más nyelvet beszélő, másképpen gondolkodó emberek, akár ugyanazon nyelvet beszélő, de egymást érteni nem képes generációk is megértsék egymást. A Szentlélek nélküli egységtörekvés alulról kezd építeni utat felfelé – Istenhez –, a Szentlélek által munkált egység felülről lefelé indul és közöttünk hat. (Dr. Fodor Ferenc)
Hozzáteszem ehhez, hogy több tapasztalat szilárdította meg bennem az utóbbi időben, hogy a hitelesség, ill. a felemelő és előrevivő isteni kegyelem az, ami a sürgetett egységet meg tudja teremteni. Ez az, ami ehhez újra és újra hozzá tud járulni az elénk tornyosuló akadályokon felülemelkedve. Ugyanakkor következik is belőle, még jobban összekovácsol. A Krisztus önként vállalt halálában és győzedelmes feltámadásában megvalósuló kegyelem, a tanítása szerinti élet és munka, ez az, ami a gondolatainkat, szavainkat, viselkedésünket, legfőképpen tetteinket, egész vallásosságunkat hitelessé teszi. Egyre inkább ez a meggyőződésem.
A Szentháromság nem pünkösdkor teremtődött meg. A Szentháromság öröktől fogva van, de az egyház pünkösd által értette meg, hogy Isten a Szentháromság személyein keresztül jelentette ki magát. (Dr. Fodor Ferenc)
Gondolatmenetemet zárom azzal, hogy felemel, és előrébb visz ez a fajta hit egyben, mivel a jézusi tanítás, az evangélium követése végső boldogságunk záloga. Egyszerűen szólva, hétköznapokra vonatkoztatva kicsit jobb emberré válunk mi magunk, a közösségünk átalakul. Az örökségül kapott világunkat is jobban óvjuk.
Érdekességképpen néhány év óta az egyik népszerű magyar könnyűzenei együttes Varázsszavak című slágerét többször játsszák a médiák. A dalszerző szerint csodákra képesek ezek a szavak: ” a sajnálom, a bocsáss meg, a köszönöm és a szeretlek”. Az Ige is a szeretet gyakorlására indít.
Utolsó mondatként az LG mobilok régi szlogenje a Life’s Good, magyarba átültetve ‘az élet jó’, ‘élni szép’, jutott eszembe. Hozzáteszem, mivel Jézus szeret!
Földényi Mariann