A Krisztusnak beszéde lakozzék tibennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. Kol 3,16
Kegyelem néktek és békesség, Istentől a mi Atyánktól, és az Ő egyszülött Fiától, a mi Urunk Jézus Krisztustól. Ámen.
Imádság: „Teljes szívből kiáltok hozzád: hallgass meg Uram! És én megfogadom rendelkezéseidet.” (Zsolt. 119,145) Minden cselekedetem és minden mulasztásom, leteszem előtted, óh Uram! Vétkeim parazsán levetett sarukkal állok meg Teelőtted! Vezess engem a jó úton és tégy velem akaratod szerint. A Te jó akaratodat, kegyelmes végzésedet kérem Uram, Szentlelked kiáradásában. Formáld életünk, ébreszd hitünk, biztass és támogass félelmeinkkel szemben! Irgalmad végtelen és emberi képzeletet felülmúló nagysága indít és bátorít ma engem Tehozzád: teremtő, megváltó és megszentelő Istenem. Adj a munkámhoz szorgalmat. Taníts meg arra, amit nem tudok, mutasd meg amit nem látok, vezess oda ahova mennem kell. „Nagy a Te irgalmad Uram, döntéseddel éltess engem!”(Zsolt 119, 156) Ámen.
Invocatio: Tekintetem a hegyekre emelem, honnan jön az én segítségem? Segítségem az Úr nevében van, aki az eget és a földet alkotta. Zsolt 121,1-2
Textus: „Azon a napon ezt mondod majd: Hálát adok neked, Uram, mert bár haragudtál rám, elmúlt haragod és megvigasztaltál. Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából. Azon a napon ezt mondjátok majd: Adjatok hálát az Úrnak, hirdessétek nevét! Adjátok tudtára a népeknek nagy tetteit! Emlékeztessétek őket, hogy neve magasztos! Énekeljétek, hogy milyen fenséges tetteket vitt véghez az Úr, tudja meg ezt az egész föld! Kiálts és ujjongj, Sion lakója, mert nagy közöttetek Izrael Szentje!” Ézs 12,1-6
Kedves Testvérek!
Ahogyan a régiek is mondták: a REMÉNYSÉG a túlélés energiája. Erőforrás, ami a küzdelmekben a veszteségek közepette erőt adnak a próbatételek elhordozására. Isten népe sokszorosan is az élő reménység népeként mutatkozik meg a szentírásban. Hiszen a kijelentés erőt adó forrásából tud isten nagy tetteire reflektálni! Nem pusztán emlékezni, nem egyszerűen ismeretet szerezni és tudomásul venni a korábbi tetteit az Úrnak, hanem ennél sokkal többet: reflektálni. Vagyis a korábbi korok felénk áradó bizonyságtételét befogadni, és új erőt merítve, bizalmat ébreszteni lelkünkben, derűt és szikrázó reménységet csiholni lelkünk száraz venyigéi fölött. Felénk árad Isten elvégzett és lenyűgöző munkája, amire bennünk boldog dobbanással fakad hálaének, bizakodó könyörgés és megtisztító bűnbánat. Mert aki a Lélek szaván át hallgatja az Úr tetteit, aki kinyitja életét és kitárja szívét, annak lelkét a szabadítás győzelmes öröme tölti el. Szóljon hát az ige, hadd halljuk a világ közönyös dünnyögései fölött Isten tetteinek dicséretét! Hadd merítsünk mi is a szabadítás forrásából. Had áradjon Isten tetteinek jó híre, a teremtés lenyűgöző csodája, a megváltás lefegyverző és szívbemarkoló szeretete, a gondviselés vigasztaló és megtartó békessége. Mert nekünk ígéretek tárháza nyílik fel, rajtunk áldások esője nyugszik meg. És mindezt nem magunk érdemeltük ki… Isten kegyelmes jóságából fakad mindez.
Izrael népe a fogság és megsemmisülés évtizedeiben, hitében megalázva, jövőképét elveszítve nem tudott hova fordulni segítségért. Saját erejéből nem tudott felülkerekedni megpróbáltatásain. Nem tudtak helyrehozni, meg nem történtté tenni az évszázados hűtlenkedését, feloldani az ítélet vasbéklyóit. Egyetlen esélye maradt Istenéhez, az egyetlen valódi-élő Istenhez, az ítélet megengedőjéhez, de egyúttal a szabadítás megígérőjéhez teljes szívvel odafordulni. Megbánásra jutva, megnyugvásra vágyakozva Istenének gondviselő kezébe megérkezni.
„Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az Úr…” (2v.).
Ez adott nekik remény-energiákat az újrakezdéshez. Így kezdett eloszlani a félelem, elhalni a csüggedés és ismét erőre kapni a bizakodás. Mert igenis volt alapja a bizakodásuknak Istenben! Sőt igazában csak Istenben lehet alapja a bizakodásnak! A tornyosuló terhek, Őbenne omlanak le. Őáltala színnek meg! Hogy elhívott népének szája ismét dicsérettel teljen meg…
Így kapott minden tettében, újraépítkező küzdelmében Izrael népe különleges igehirdetői küldetést a fogság után. Nem saját vállukat veregetve építettek ismét Jeruzsálem köré kőfalat, Isten dicséretének templomot, hanem kegyelemből, ismét erőt nyerve és a megtapasztalt szabadulásért érzett hála okán. „Mert akinek sokat engedtek el, az hálásabb…” És nekünk nemhogy sokat, de mindent elengedett az Úr, hogy felszabaduljunk a bűn szolgaságából. Ezért van az, hogy Isten népe nem tud megalkudni a szolgasággal, szabadságra vágyik, sőt fogságban és megnyomorításban nem találhat teljes békességre. Ezért van az, hogy ezt teljes és örök győzelmet izrael számára a nemzet-közösségben, de ugyanakkor személyes perszonális valóságában is elhozta az Úr. Személyesen mindannyiunknak Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában. Ezért minden győzelmünk és minden jövő-várakozásunk az üres sír jó híréből fakad. Ezért nemcsak az ókorban és Izraelnek, de nekünk mai magyaroknak – vizsolyi gyülekezetnek is szól ez az ige, ez a bátor felszólítás: „Adjatok hálát az Úrnak, hirdessétek nevét!”. Nem is szűnünk meg ma felemelni tekintetünket, nevét hirdetve hálát adni az Úrnak.
Van helye ma a reménykedésnek és a bizakodásnak, ha Urunk tetteire és ígéreteire támaszkodunk. Van helye az örömnek és lelkünk ujjongásának ha az üres sírra tekintünk. „Mert IGEN, van erő! Csodás ERŐ van, Jézusunk vérében!” Tegyük hát együtt, amire hív az ige: „Kiálts és ujjongj, Sion lakója, mert nagy közöttetek Izrael Szentje!” Ámen.
Imádság: Magasztaljuk Neved, Atyánk, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. Dicsérünk téged, hogy megváltó és elhívó kegyelmed szerint lehetünk gyermekeid, akik nem felettébb bölcselkedni, de még inkább bízni és engedelmeskedni szeretnénk Neked! Kérünk, munkáld ezt bennünk Szentlelked által, Fiad érdeméért! Ámen. Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy….
„ Ne félj te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot.” – És a minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni.” Ámen.
Ének: 65. zsoltár: A Sionnak hegyén…
- A Sionnak hegyén Úristen, Tied a dicséret, Fogadást tésznek néked itten, Tisztelvén tégedet, Mert kérésüket a híveknek Meghallod kegyesen, Azért Tehozzád az emberek, jönnek mindenünnen.
- Rajtam a bűn elhatalmazék, Terhelvén engemet. De nagy volta kegyességednek, Eltörli vétkünket. Boldog akit te elválasztál, Fogadván házadba, Hogy előtted nagy buzgósággal Járjon tornácodba.
- Javaival a te házadnak Megelégíttetünk, Szép dolgain te templomodnak gyönyörködik szívünk. A te csuda igazságodból Megfelelsz minekünk; Hallgass meg Isten, velünk tégy jól, Ó mi segedelmünk!
Kovács Zsolt Levente református lelkipásztor, Vizsoly
Fotó: Varga Tamás (Kulcs Magazin)