Húsvét utáni 3. vasárnap – Vizsolyi Református Egyházközség
„Az Úr minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségégt és intelmeit.” Zsolt 25,10 – Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi mennyei Atyánktól, és az ő egyszülött fiától, a mi Urunk Jézus Krisztustól. Ámen
Imádság: Drága Mennyei Atyánk! Hálás a szívünk, hogy igéddel táplálsz bennünket május első vasárnapján, az édesanyák és nagymamák ünnepén. Hála néked, hogy így alkottál bennünket: Hogy anyai szívek alatt fogant az életünk, és hogy anya szívek vigyázzák lépteink egész életünkön keresztül. Köszönjük hogy megtartó, gondviselő szeretet-munkádat az édesanyák és nagymamák szívein keresztül is fenntartod életünkben. Kérünk, hogy áldd meg és őrizd meg őket irgalmasan, formáld életüket, szívüket Szentlelked kiáradásában, és a gyermekeikben és unokáikban újonnan sarjadó élet gyönyörűségével aranyozd be napjaikat. Kérünk Urunk, hogy taníts bennünket igéddel, Téged mind jobban megismernünk, életünk útját Tebenned járnunk, vigasztaló-szentlelkes jelenléted által egy közösséggé formálódnunk, és az édesanyákat, nagymamákat ma még nagyobb szeretetben hordoznunk. Ámen.
Invocatio: „A Te orcádat világosítsd meg a Te szolgádon, és taníts meg a Te rendeléseidre. „ Zsolt 119, 135 Ámen
Textus: „Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővessző: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad én bennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik. Ha megmaradtok énbennem és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjetek és megadatik nektek. Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek.” Jn 15, 4-8.
Kedves Testvérek!
A fenti ige, Jézus búcsúbeszédeiből származik, csodálatos útmutatások a tanítványok számára, mielőtt a Mester betöltve küldetését ismét trónt foglalna mennyei dicsőségében. Búcsúbeszéd, mégis különlegesebb. mint bármely földi ember elköszönése. Nem pusztán reményeket fogalmaz meg, mint bárki, aki szeretteitől, ismerőseitől búcsúzik, hanem teljesen átértelmezi az együtt maradás, és az eltávozás kategóriáit. Úgy köszön el Jézus, úgy beszél elmeneteléről, hogy az örök együtt maradás titkait is feltárja. Nem fordít hátat, nem bizonytalan ködös távlatokba burkolózik, hanem az egzisztenciális élet-közösség ösvényeit mutatja meg. A közösség, amit ő tár követői elé, meghaladja és felülmúlja az emberi várakozásokat. Ugyanakkor nem is szolgálja ki azokat. Az emberek (Jézus tanítványai is) földi uralkodásról, Jeruzsálemi hatalomátvételről álmodozna, és persze jelentős pozíciókról Jézus eljövendő uralkodásakor az Ő oldalán.
Tanulságos az összetartozásnak és közösségi gondolatnak ez a gyarló földi leképeződése. Az emberek itt a földön, az egymáshoz való viszonyulást és kapcsolódást hierarchikus rangsorban képzelik, alá- és fölérendeltségben, főnök-beosztotti viszonyban. Még a családi kör is erről szól: „ki viselje a nadrágot”, vagy: „nehogy már a gyerekeink cselédjeivé váljunk” stb.! Országunkban, településünkön, kisebb-nagyobb közösségeinkben is tisztségek, jogkörök, és befolyások-szándékok vitahalmazai körül járják az emberek a pávatáncot. Úgy gondoljuk, mi emberek, hogy így tudunk, így lehet egymáshoz kapcsolódnunk, de újra és újra megtapasztaljuk, hogy kölcsönös szeretet és tisztelet híján inkább félelmet és bizalmatlanságot termünk egymás iránti viszonyulásainkban… „Mert Nélküle semmit sem tudunk cselekedni…”- az ige alapján mi is elmondhatjuk. Látjuk ezt, tapasztaljuk ezt, mégis oly gyakran megfeledkezünk arról, hogy mint mindenben ebben is csak Jézus Krisztus a kulcs.
Ahogyan ő búcsúzik, és ahogyan ő mégis velünk marad, nem csak kérdések elé állít ma bennünket, de egyenesen választás elé is. Nem lehet a szívünk mély-őszinte döntését Vele kapcsolatban megkerülni. A szőlőtő példázata kijózanító. Életünk száraz venyige, tőről metszett élettelen és haszontalan gallyacska, amibe az éltető nedvek és életenergiák nem jutnak el, az Élet Fejedelme, Jézus húsvéti győzelme nélkül. Mert ő pont a kereszt megvetett áldozati halálában távozott el tőlünk földi testét illetően, és került velünk örök közösségbe Isteni lényével, hatalmával és szeretetével. Nem tudjuk, hogy hogyan lenne lehetséges hozzá tarozni, ha ő nem kínálná fel kegyelmét. Ha nem szólat meg, nem hív el különféle földi vámszedő asztalok és halászhálók mellől, ha nem tanít, gyógyít bennünket, ha nem bocsát meg és törli le könnyinket, ha nem emel fel a porból, ahová oly sokszor aláhanyatlott már életünk. Jézus az a szőlőtő, aki éltető áldozatával és húsvéti győzelmével az ő mennyei világának életnedveit és energiáit árasztja reánk Pártfogó Szentlelke által. Akiben a gyümölcstermés oly csodaként mehet végbe életünkben, hogy annak mennyei üzenete és örök távlata legyen.
Nem a magunké az életünk, hanem csak akkor van ténylegesen életünk és eredményes gyümölcstermő életünk, ha mindenestül hozzá tartozunk, mint szőlővessző az éltető tőkéhez. Ezért a búcsúzás részéről, ebben a búcsú beszédben, inkább intelem és figyelmeztetés. Hogy ne váljunk el tőle, ne szakadjunk el tőle, és soha el ne távolodjunk tőle. Hiszen ki ne szeretné, hogy élete értelmes, tartalmas és gyümölcstermő legyen. ?! Hogy szőlővessző életünk a növekedés és a gyümölcstermés boldogságával teljesedjen be?! Ki ne vágyna arra, hogy pusztulás és tűzre vettetés helyett, vagyis az elkallódás helyett, a helyünkön legyünk, ahol biztonságban, boldogságban, hasznosan élhetünk ?! Ahol az Isten lénye és jelenléte tündökölhet fel népének élete fölött?! Jézus mennyei világába távozva is ezt kínálja fel megváltott gyermekeinek. A Szentlelkét és igéjét adja, hogy azokat szívünkbe zárva a hit útját válasszuk.
Ma is figyelmeztet, mindenféle kétségbeeséstől és önhittségtől is meg akar óvni bennünket. Egyrészt nála nélkül semmit sem cselekedhetünk, vagyis tőle eltávolodva, neki hátat fordítva nem lehetünk az Istennek kedvesek. Nem lehetünk magabízók, és a vallás dolgában sem érhet célt pusztán emberi erőfeszítésünk. Ugyanakkor kétségbeesnünk sem kell, mert ha testben már nincs is velünk, mégsem távolodott el tőlünk. Beszédei, igéi, szeretete épp azáltal lesznek bennünk, épp azáltal lesznek otthon a mi szívünkben, ha mi megmaradunk Őbenne. Vagyis életünk döntésével, szívünk csöndes imádságával neki adjuk életünket testestül-lelkestül… Nem kerülhető meg a döntés, és nekünk kell belátnunk, hogy milyen nagy szükségünk van őrá. És akkor csodák birodalma tárulhat fel a hitünk előtt. Mert ő meg akarja hallgatni imáinkat, meg akarja cselekedni rajtunk Mennyei Atyjának dicsőséges csodáit, hiszen gyönyörködik gyümölcstermésünkben.
Válaszd ma az igazi szőlőtőt, szőlővessző életű szeretett testvérem. Maradj őbenne, Igéjében és húsvét győzelmének titka örök érvényű kincse lesz életednek. Jézus Benned él, gyümölcsöző kegyelmes szeretetével. Az Ő nevében kívánom mindannyiunknak. Ámen.
Ének: 277. dicséret: Gondviselő jó Atyám vagy…
- Gondviselő jó Atyám vagy, Ó én édes Istenem,
Látom én hogy minden elhagy Evilágon csak te nem!
Hozzád vágyom benned élek Üdvöt mástól nem remélek.
- Rám-rám derül ismeretlen Útamon egy kis öröm;
Azt is a Te véghetetlen Jóságodnak köszönöm;
Hálakönnyem tündöklése A te neved hirdetése.
Kovács Zsolt Levente, református lelkipásztor, Vizsoly